A Krízismegelőzési Intézet ajánlása

A Crisis Prevention Institute Inc. (CPI) világszerte vezető szerepet tölt be a bizonyítékokon alapuló de-eszkalációs és válságmegelőzési tréningek terén. Szerezze be a CPI 10 legjobb de-eszkalációs tippjét tanároknak.

//educate.crisisprevention.com/De-EscalationTips_v2-GEN.html?code=ITG023139146DT&src=Pay-Per-Click&gclid=Cj0KCQjw3PLnBRCpARIsAKaUbgtsVXqt4VgTEgiPWfZE9VgTEgiPWfZE9VgYBQAjjiAjjiAES5MTc3eKnvPGfXNSki1Ex-AIaAgEWEALw_wcB

Minden tanév új lehetőségeket és kihívásokat hoz, különösen az osztálytermi irányítással kapcsolatban. Elkerülhetetlen, hogy az osztályteremben helyzetek eszkalálódjanak, például amikor a diákok megtagadják a munkát vagy kihívják a tekintélyt. Az új tanévre készülve, és a Krízismegelőzési Intézettel (CPI) együttműködve, de-eszkalációs tippeket osztunk meg a tanároknak, hogy segítsenek hatékonyan reagálni, amikora diákok nyomják a gombjainkat.

Lásd még: 50 Stem tevékenység, hogy segítsük a gyerekeket a dobozon kívül gondolkodni - Mi vagyunk a tanárok

1. Legyen empatikus és ítélkezésmentes.

Próbáljuk meg nem elítélni vagy elutasítani a tanulók érzéseit, amikor bajban vannak. Ne feledjük, hogy az érzéseik valósak, függetlenül attól, hogy jogosnak tartjuk-e ezeket az érzéseket (pl, Ez a feladat tényleg tönkreteszi az életedet? ). Tartsuk tiszteletben ezeket az érzéseket, és tartsuk szem előtt, hogy bármin is megy keresztül az illető, lehet, hogy az a legfontosabb esemény az életében ebben a pillanatban. Az is lehet, hogy a tanuló küzdelmeinek gyökere nem a feladatban rejlik. Valószínű, hogy a tanuló valami más miatt van feldúlt, és szüksége van a támogatásunkra és bátorításunkra.

2. Kerülje a túlreagálást.

Próbáljunk meg nyugodtak, racionálisak és szakszerűek maradni (tudom, ez nem mindig könnyű). Bár nem tudjuk irányítani a diákok viselkedését, de az, ahogyan reagálunk rá, közvetlen hatással van arra, hogy a helyzet eszkalálódik-e vagy enyhül. Az olyan pozitív gondolatok, mint "tudom kezelni ezt" és "tudom, mit kell tennem" segítenek fenntartani a saját racionalitásunkat és megnyugtatni a diákot. Nem baj, ha szánunk egy percet arra, hogy összeszedjük a gondolatainkat. Amikor mi isszünetet tartunk, felkészülünk arra, hogy az osztálytermi konfliktusokra inkább reagáljunk, mint reagáljunk.

"A diákjaink azt várják tőlünk, hogy mi adjuk meg a hangot az osztályteremben" - mondja John Kellerman, egy korábbi középiskolai tanár és igazgatóhelyettes, aki most a CPI-nek dolgozik. "Ha arra koncentrálunk, amit irányítani tudunk, és kiemeljük a pozitívumokat, akkor a jó dolgok következnek. Ha a negatívumokat emeljük ki, akkor a félelem és a szorongás következik".

3. Állítson be pozitív határokat.

Az egyik leghasznosabb dolog, amit tehetünk, ha egy diák rosszul viselkedik vagy viselkedik az órán, hogy tisztelettudó, egyszerű és ésszerű határokat szabunk neki. Ha egy diák vitatkozik velünk, mondhatjuk, hogy "Túlságosan törődöm veled ahhoz, hogy vitatkozzam. Szívesen megbeszélem veled, amint a vitatkozás abbamarad." Ha egy diák kiabál, megpróbálhatjuk azt mondani, hogy "Képes leszek meghallgatni, amint a hangod olyan nyugodt lesz, mint a többi.Ha egy tanuló nem akarja elvégezni a munkáját, pozitív határt szabunk, és azt mondjuk: "Miután a munkádat elvégezted, öt szabad perced lesz, hogy beszélgess." A tanulónak nem kell a munkáját elvégeznie.

4. Ne vegyen tudomást a kihívást jelentő kérdésekről.

Néha, amikor egy diák viselkedése eszkalálódik, megkérdőjelezi a tekintélyünket. Olyan dolgokat mondhatnak, mint "Te nem vagy az anyukám!" vagy "Nem kényszeríthetsz semmire!" A kihívó kérdéseket feltevő diákokkal való foglalkozás ritkán eredményes. Amikor egy diák megkérdőjelezi a tekintélyünket, irányítsuk át a figyelmüket az adott problémára. Ne vegyünk tudomást a kihívásról, de ne a személyről. Hívjuk vissza a figyelmüket arra, hogy hogyanegyütt tudtok dolgozni a probléma megoldásán. Így amikor egy diák azt mondja: "Maga nem az anyukám!", azt mondhatjuk: "Igen, igazad van, nem vagyok az anyukád. De én vagyok a tanárod, és szeretném, ha együtt dolgoznánk, hogy sikeresen megoldhasd ezt a feladatot.".

5. Biztosítson csendes időt az elmélkedésre.

A tanárokat arra tanítják, hogy legalább öt másodpercet várjanak, miután feltettek egy kérdést a diákoknak, hogy legyen idejük feldolgozni. Ugyanez a stratégia ugyanolyan hatékony, amikor a diákoknak de-eszkalációra van szükségük. Ne féljünk a kínos csendtől (mindannyian voltunk már így!). A csend erőteljes kommunikációs eszköz, és lehetőséget adhat a diákoknak, hogy átgondolják, mi történt, és hogyan tovább. Állítsunk fel egy megnyugvási sarkot!az osztályteremben, ahol a tanulók visszanyerhetik nyugalmukat, mielőtt visszatérnek a tanításhoz.

6. Végezzen egy gyors testvizsgálatot.

Amikor a diákok nyomást gyakorolnak ránk, számít, hogy mit mondunk, de az is nagy különbség, hogy hogyan mondjuk. Akaratlanul is ko-eszkalálhatunk egy diákot, ha felemeljük a hangunkat, és a nonverbális kommunikációnk biztonságot vagy veszélyt jelez. A keresztbe tett karok, az összeszorított állkapocs vagy a csípőre tett kezek nem fognak de-eszkalálni. A durva hangnem vagy a felemelt hang sem segít. Amikor a diákok eszkalálódnak az osztályban, szánjunk egy pillanatot arra, hogyoldja a feszültséget, és nyerje vissza a nyugalmát, hogy ahelyett, hogy ellenük dolgozna, a diákjai számára tudjon megjelenni. Próbálja ki a dobozlégzést, vagy használjon megerősítéseket és mantrákat, például "Nyugodt és képes tanár vagyok." Ha minden más nem sikerül, számoljon el tízig.

7. Használjon diffúzorokat a de-eszkalációhoz.

Ha hatalmi harcot tapasztalsz egy diákkal, olyan válaszokat használhatsz a de-eszkalációhoz, mint a "jó pont", "hallak" és "megjegyeztem". Tartsd a hangodat a lehető legnyugodtabbnak a szóváltás során. Tarts szemkontaktust, miközben elegendő személyes teret adsz a diáknak, hogy megnyugodjon. Ha diffúzorokat használsz, segítesz a diáknak, hogy úgy érezze, látják és meghallgatják.

8. Gyakorolja a reflektív tanítást.

Előfordulhat, hogy diákjaink újra és újra ugyanazokat a gombokat nyomogatják. Minden alkalommal, amikor ez megtörténik, ez egy lehetőség arra, hogy gyakoroljuk a de-eszkalációs stratégiákat, és utána reflektáljunk. A tanári önreflexió kulcsa, hogy átfogó, kendőzetlen pillantást vessünk a múltra, és meghatározzuk, hogyan lehet a legjobban alkalmazni ezeket a tanulságokat a jövőben. Vegyük fontolóra a Megküzdési modellt, hogy ezt a gyakorlatot a gyakorlatba ültessük.

Lásd még: Kérdések, amelyek célt adnak az olvasásnak - Mi vagyunk a tanárok

Szeretnél még több de-eszkalációs tippet tanároknak?

A CPI Top 10 De-Eskalációs tippje tele van még több egyszerű és hatékony stratégiával, amelyek segítenek a tanároknak nyugodtak maradni, kezelni a saját reakcióikat, megelőzni a fizikai konfrontációkat és még sok mást.

További de-skálázási tippek